Ville Valo már most négy évvel tovább élt, mint ami várható volt. Súlyos állítás – ki és hol fogalmazhatta meg mindezt a finn goth rock csapat, a HIM 49 éves énekeséről? A jóslatot 2004-ben, 27 éves korában vetették papírra. Úgy lehettek vele: ki fogja számonkérni évtizedekkel később, hogy igazuk lett-e? Nem számolhattak a Bravóban az archívumok kutakodóival. Bár egy hasonló ifjúsági magazint már a megjelenésekor sem a legkekecebb olvasók forgattak.

Kamaszkoromban egy sor hasonló lapot vásároltam, de be kell vallanom, nem emlékszem olyan írásokra, amelyektől kedvem lett volna átdelmedicózni a délutánt. (Érts: kritikus olvasói levelet írni, ahogy a megboldogult Del Medico Imre tette.) Tulajdonképpen azt sem igazán vettem számba, kik írják az olyan lapokat, mint a Bravo, a Popcorn vagy az IM (egykori Ifjúsági Magazin). A kedvencem ezek közül még a Popcorn volt, de az is csak azért, mert a leginkább gendersemleges tinilapként inkább a celebekkel, nem annyira a sminktippekkel foglalkozott.

Várható életkora… vagy élettartama?

Arra persze akkor nem is nagyon figyeltem, ki miként foglalkozott az alkohollal, kábítószerekkel vagy épp dohánytermékekkel. Kétségkívül van abban kihívás, hogy ezekről a témákról is felelősséggel, ugyanakkor nem „rendőrködve” írjanak hasonló újságokban. Tulajdonképpen még egyszerűbb dolga volt a Kádár-kor ifjúsági lapszerzőjének, aki tudhatta, mitől kell eltanácsolni, és mi az, ami még belefér.

A rendszerváltás után viszont eljött a szabadság – többé-kevésbé. De azért mégsem lehetett a függőségeket okozó szereket eztán sem egy az egyben hirdetni a fiataloknak. De még csak azt sem mondani, hogy ezek elfogadhatók, kísérletezzenek bátran. Miközben nyilvánvaló, hogy a tinédzserek, bármit írjanak is nekik, meg fogják élni első részegségeiket, ahogy kipróbálják a cigarettát is. Azok is, akik aztán egy életen át óvakodnak egyiktől-másiktól. Sőt, a szigor még rá is erősíthet a „tiltott gyümölcs”-érzésre. Mit mondjanak hát nekik azok a lapok, amelyek eközben sorra hozzák az olyan zenészeket a címlapokon, mint Axl Rose vagy Johnny Rotten?

Az akkor 27 éves Ville Valóról például azt közölték 2004-ben: „Ville igencsak felelőtlen: átlagosan napi négy doboz(!) cigarettát szív – ebből kettőt a fellépések alatt... Ilyen életvitel mellett a várható életkora 45 év.” Mindezt kis lila szövegkarikában, olyan más érdekességek mellett, minthogy „szexi kisugárzása” garantálja a lelkes rajongólányok koncerten való felbukkanását, vagy hogy a másik tag 43 rasztafonattal bír. Azt már hagyjuk is, hogy helyenként a szövegek még ki is lógtak a buborékból, vagy hogy várható életkor helyett élettartamra gondoltak. Viszont azért odaírták figyelmeztetésként: a dohányzás halált okoz! És ezért még fizetést is kaptak újságírók, tördelők.

„Bal kezében cigaretta ég”

Az ilyen lapok, hasonlóan a felnőtteket megszólító bulvártermékekhez, előszeretettel forgatták a szemüket és csóválták a fejüket kedvenceik életvitelén. Jellemző cikktípus volt a mélységes aggodalommal megírt kéjes vájkálás a beszámoló szerint egyre mélyebbre csúszó celeb magánéletében. Róluk kétféle fotót láthattunk mindig ezekben az újságokban: irreálisan túlcsiszoltat vagy a legmélyebb posványban hempergőt. A sztár az vagy ruhakölteményben csillog a vörös szőnyegen, vagy a lehető legelőnytelenebb paparazzófotón siet az áruházba.

Emlékszünk még az Olsen ikrekre? Ahhoz, hogy rég nem láthatjuk őket filmekben, bőven volt köze ennek a típusú sajtónak is. A Bravo mint kistestvér is tette a dolgát 2004-ben, amikor egész oldalas anyagot közölt Mary-Kate Olsenről: most már tényleg nagy a baj! A néhány bekezdéses szövegecske így indult: „Mary-Kate Olsen próbálja eltakarni az arcát a hatalmas napszemüveggel. Jobb kezében egy nagy pohár kóla, persze diétás, bal kezében cigaretta ég. Majd hamarosan egy mélyet szív belőle és remegő kézzel tartja tovább. A lány idegesnek látszik, és lepukkant külsejéből arra következtethetünk, hogy problémái miatt még az öltözködésére sem figyel.” Mellé szerencsére még igénytelenül bevágott, helyenként pixeles képeket is kaptunk a „pálcikalábak”-ról, „vékony karok”-ról és „beesett arc”-ról. A cikket sajnos szokásosan nem írta alá senki, de fizetést nyilván kapott ezért valaki.

Lepukkantság jele vagy rock’n’roll-kellék?

Ami fentebb még a lecsúszás jele volt, az lehetett persze a nagymenő életvitelé is. Mint Axl Rose esetében, akinél 1995-ben járt a Bravo Los Angeles-i tudósítója, Andreas Förster, az anyagot pedig a magyar lapban is közölték. A hasonló, külföldről licencelt márkák előszeretettel éltek azzal a trükkel a rendszerváltást követő években, hogy úgy tettek, mintha a fordított anyagok is sajátok lennének, a világsztárokhoz bejáratos menő újságírók pedig a magyar újságok tudósítói.

A zenész bemutatása így kezdődött: „Kopott fekete bőrdzseki, szakadt farmer és dögös cowboycsizma, plusz egy cigaretta a szájban – Slash (polgári nevén Saul Hudson), a Guns N’Roses gitárosa ebben a tipikus rock’n’roll-szerelésben nyit nekem ajtót. Ő hívott meg a Los Angeles-i Sunset Boulevardon lévő stúdióba. »Hi, örülök, hogy látlak. Bújj csak be« – üdvözöl Slash. Azt, hogy a 29 éves húrvarázsló kedves ember, már korábban is hallottam, de ilyen udvariasságot nem vártam a rocklázadótól.” Lám, mennyin múlik, hogy a cigi a szájban tipikus rock’n’roll-kellék lesz-e, netán a lepukkant külső egyik megjelenítője!

De lehetett más is: a saját tévútjaival szembenéző híresség egyik példája is. Egy fél évvel későbbi számban például a Scooter tagjai nyilatkoztak a Bravónak (a magyar kiadvány ezúttal is nyilván fordítást közölt), hogy nyíltan beszéljenek a technóról, drogról, szexről és a rave-ről. H. P. Baxxter itt szólt arról: „Három éve egy berlini Mayday-en tanakodtunk Ferrisszel, hogy ne felezzünk-e el egy Ecstasy tablettát. Sok ismerősünk szedte és azt mondták, hogy ezt ki kell próbálni, mert attól indul be igazán az ember. De ismerem magam és tudom, ha valami tetszik, akkor újra és újra muszáj csinálnom. Ez bebizonyosodott már a sörrel és sajnos a cigarettával is. Ezért is győzött akkor a józan ész és inkább nem nyúltunk a tablettához. Az Ecstasy nem érdekel és szerintem nem éri meg kipróbálni sem.” Ferris ehhez még hozzátette, hogy párszor szippantottak már popperst, attól viszont elhülyül az ember, valamint iszonyúan megfájdul a feje. A magyar tini olvasók persze nem igazán tudhattak a nálunk kevésbé elterjedt alkil-nitritről, a lap pedig nem vesződött azzal, hogy megpróbálja lefordítani az elnevezést, esetleg megmagyarázni, mi az.

Cigi szerelmi bánatra

Volt aztán a Szex, szerelem, gyengédség rovat, amelyben váratlanul egészen sötétre váltott minden: a legbetegebb fejtegetések és súlyos bűncselekmények tárháza volt az oldalpár. Utólag is csak reménykedhetünk, hogy ezek jó része valójában csak nagyon durva trollkodás volt. Mint az 1995. június 15-ei szám levelezője, aki azt írta, 13 éves lányként teljesen belezúgott a 16 éves bátyjába. Sőt, elmondása szerint mióta bátyjának barátnője van, elviselhetetlen féltékenység gyötri. „Most mondja meg, normális vagyok? Az utóbbi időben teljesen rákaptam a cigire, ez egy kicsit enyhíti a szenvedéseimet. Szerintem ennek a napi 6-7 szálnak köszönhetem azt, hogy még nem lettem öngyilkos. Mit tegyek? A tesómat nem bírom kiverni a fejemből (pedig már próbáltam), és ha a cigiről is leszoknék, akkor már végképp nem lenne kiút. Lenne még egy kérdésem: teherbe eshet-e az, akinek még nem volt meg?” – olvashattuk a rendkívül bizarr levélben, melyhez hasonlók akkoriban szinte minden számban megjelentek.

A doktor, Szentmihályi Károly válasza? A testvérét szeretheti úgy, mint testvérek között szokás, de ne ő legyen az álomlovagja, szokjon le a cigarettáról, és keressen egy fiút, aki van olyan jófej, mint a testvére. „Aki keres, az talál”, bocsátotta útjára ezzel a könnyed jótanáccsal Szentmihályi a levelezőt. Bízunk abban innen is, hogy ha valódi volt a levél, akkor ha ez a pár soros biztatás nem is feltétlenül, de valami hatott, és ma boldog, kiegyensúlyozott 43 éves nőként akár olvashatja e sorokat is.

Borítóképünk illusztráció (Fotó: Czetli Tivadar / Fortepan / az IMG2GO-val színezve)