Családi trafik a festői Vác belvárosában. Vezetője, Kovács Ákos érdekes „pályamódosító”. A sporttudományi főiskola elvégzése után „családi okok” miatt nyergelt át a kereskedelemre. Akkori barátnője – ma felesége – családja üzemeltetett akkoriban egy élelmiszerboltot a váci főutcán, amelyben dohányárut is tartottak. Ákos az ő kérésükre írta meg a dohánykoncessziós pályázatot. Ma már ő vezeti mindkét üzletet.

Idén május 20-ától lépnek hatályba a 39/2013-as, a dohánytermékek előállításáról, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről, a kombinált figyelmeztetésekről, valamint az egészségvédelmi bírság alkalmazásának részletes szabályairól szóló kormányrendelet azon szabályai, amelyek a megváltozott uniós követelményekhez igazítják a hazai dohánytermékek csomagolását, kiszerelését. A legfőbb tudnivalókat igyekeztünk közérthetően összefoglalni.

Ha létezne a Guinness Rekordok Könyvében „Költözés” kategória, nem lenne esélytelen a bekerülésre egy budapesti, Kőbányán található dohánybolt, amelynek tulajdonosai négy évig vártak arra, hogy beköltözhessenek a régi üzlettől húsz méterre található, négyszer nagyobb új helyiségbe. Erről is kérdeztük a tulajdonost, Demeter Mihályt.

Kis trafik Bicske központjában. Tulajdonosa, Papinóth Viktor meghatározása szerint „ez egy ízig-vérig trafik, nincs ital, se szerencsejáték, se újság – kizárólag dohánytermékek és kiegészítők. A Tobacco a régi vállalkozó családból származó tulajdonossal beszélgetett.

Zsámbékon három trafik működik, amelyből kettő tulajdonosa Udvardy Olivér. A két bolt adottságai igen eltérőek. A kisebbikben zsúfoltság uralkodik, a dohánytermékeken kívül alig jut másnak hely. A központban található nagyobbik dohányboltban ezzel szemben valódi ínyencségek, kézműves sörök, minőségi borok, különleges üdítők is sorakoznak a polcokon, a hűtőkben. A Tobacco a tulajdonossal beszélgetett.

Hogyan értékeli 2015 első felét? Mit vár a második félévtől? A Tobacco mostani számában ezt a két kérdést tettük fel a trafikosoknak.

Jászberény főterén van egy trafik. Mindössze hatvan négyzetméter, de annál több benne a meglepetés. Ön el tud képzelni dohányboltban egy 15 hűtőből álló sort, amiben – többek között – 150-féle egzotikus sör sorakozik? Vagy azt, hogy rendkívüli alkalmakkor az üzletvezető bakelitről DJ-programot rögtönöz a vásárlóknak? Nos, van ilyen. A boltvezetőt, Gálik Bélát kérdezte a Tobacco.

Az M3-as metró Pöttyös utcai megállójában a felszínen, a lakótelep szomszédságában egy aprócska, dohánytermékekkel zsúfolásig teli pavilon, melyben nem találunk egyetlen kihasználatlan négyzetcentimétert sem. A biztonsági ablak mögül Jánosi Tiborné és Jánosi Péter, anya és fia szolgálja ki a betérőket.

Nemrégiben rendhagyó e-mailt kapott a Tobacco szerkesztősége. A bajnai „trafikos lányok” írták, hogy közeledik a tulajdonos születésnapja, és meglepetést szeretnének neki szerezni – mégpedig egy Arcok a pult mögött interjúval. Lapunknak megtetszett az ötlet, így született az alábbi interjú Ágoston-Fejes Vazullal.

Az öngyújtó olyan kisméretű eszköz, amely alkalmas láng létrehozására, azaz tűzgyújtásra, és régóta a dohányzás elengedhetetlen kellékének számít. Az első mintadarabot a híres német költő, Goethe barátja és honfitársa, Johann Wolfgang Döbereiner kémikus készítette 1823-ban, aki nem mellesleg a kémia alapjaként szolgáló periodikus törvény megalkotásában is elévülhetetlen szerepet játszott.

Az Újlipótvárosban, a Hegedűs Gyula utcában egy szuterénben található különlegesen kialakított dohánybolt. Párásítók gondoskodnak az ideális páratartalomról, a polcokon több tucat humidor, vagyis szivartároló doboz. A trafikban rengeteg szivar, pipadohány, cigaretta – és mindezek kiegészítői. Az üzletben más termék nem található, az ügyvezető igazgató nagyon kényes rá, hogy a szivarvilág filozofikus hangulatát ne zavarja meg semmi sem. A Tobacco Baár János ügyvezető igazgatóval beszélgetett.

„Gallwitz” – egy név, ami pesti legendának számít, amit nevezhetünk akár történelemnek is. 1880-ban Gallwitz Lipót megalapította Pest első műesztergályos műhelyét, amiből – dacolva a körülményekkel – egy, a mai napig működő családi vállalkozás lett. Ma a belvárosban két üzlet viseli a Gallwitz nevet: egy pipabolt és egy trafik. A Tobacco mindkettő tulajdonosával, Gallwitz Lipót ükunokájával, Zöllner Viktorral beszélgetett.

A dohányboltokat működési engedélyük a dohánytermékek mellett dohányzási kiegészítő termékek árusítására is feljogosítja, az ebben rejlő potenciált azonban még nem minden dohánybolt ismerte fel, és használja ki teljes mértékben.

Van egy különleges hely Budapesten, a Ráday utca egyik mellékutcájában, a neve Skanzen, ahogyan meghatározza önmagát: „közösségi tér”. A betérők magunk csapolnak magyar kézműves söröket, és az amszterdami „barna kocsmák” hangulatát idéző miliőben, a Dohánymúzeum kihelyezett „műtárgyai” között, dohányozva fogyaszthatják el azokat. A hely magánlakás, a dohányzási tilalom bevezetése után három nappal indult, és akkoriban gyorsan felhívta magára a média és a hatóságok figyelmét. A Tobacco a hely (lakás) tulajdonosával, Tóth Imre kultúrantropológussal beszélgetett.

Bauer Jánosné férjével 1991-ben nyitott trafikot Szekszárd belvárosában. Szépen ment is az üzlet 2013-ig, amikor ők is pályáztak a koncesszióra. Hidegzuhanyként érte őket a hír, hogy nem jártak eredménnyel. A második körben engedélyt kaptak, kijelölt trafikosként tovább működhettek. Bauer Jánosnéval erről a speciális helyzetről beszélgettünk.

A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény (Fdvtv) pontosan definiálja azokat a termékköröket, amelyek tarthatók, értékesíthetők a Nemzeti Dohányboltokban. De mi a helyzet akkor, ha az egyébként nem árusítható terméket ajándékba, promóciós jelleggel adná a trafikos? Adható-e reklámszatyor a vásárolt termékek mellé? És lehet-e érte pénzt kérni? Utánajártunk.

Eltelt egy év a Nemzeti Dohányboltok elindulása óta. Ebből az alkalomból trafikosokat kértünk meg, hogy értékeljék az elmúlt esztendőt. Az alábbi kérdéseket tettük fel nekik: Milyen várakozásokkal kezdett dolgozni nemzeti dohányboltosként? Mennyiben teljesült a várakozása? Milyen tanulságokkal szolgált az elmúlt egy év? Mi változott a piacon, a körülményekben, a vásárlói szokásokban? Mit csinált volna másképp? Fel tud idézni valami különleges – pozitív vagy negatív – pillanatot az elmúlt egy esztendőből? Mit vár a következő évtől?

Gazdálkodó, vadász, sportlövész, egyetemi hallgató…, és trafikos. Több mint száz hektáron gazdálkodik, ugyanakkor értékeli a dohánybolt nyújtotta biztonságot. A Tobacco Kátai Tibor szajoli trafikossal beszélgetett.

Kirakat híján az első benyomás, szembesülés a boltba belépő vásárló számára a polckép, melynek kialakítását számos tényező befolyásolja. Miképpen változtak a polckép kialakításának szempontjai az elmúlt egy évben? Milyen az optimális polckép? Mit tanácsolnak a gyártók a trafikosoknak? Többek között ezeket a kérdéseket tettük fel sorozatunk első részében – ezúttal a gyártók képviselőinek.

Újbuda, Fehérvári út, a környéken inkább irodák, mint lakások. Egy „szocreál” jellegű ház alján tágas dohánybolt, a szomszédságban vízipipa-szaküzlet. Belépve ritka árubőség, igazi paradicsom a dohány szerelmeseinek. A két trafikos – egy férfi és egy nő – összeszokott páros, több mint tíz éve együtt dédelgetik ezt az üzletet. Ezúttal Gál Gáborral beszélgetett a Tobacco.

A lényeg az apró betűk közé van elrejtve: megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató dohányboltok esetében csak akkor igényelhető támogatás, ha egyrészt a munkáltató a támogatás teljes idejére biztosítja a munkalehetőséget, másrészt csak az igényelheti, és kapja meg a támogatást, aki tervezi, hogy a jövőben majd megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmaz.

A Nemzeti Dohányboltok elindulása előtt hat trafikot üzemeltetett a család a főváros egyik külső kerületében. A pályázatot komoly kihívásként élték meg, amely óriási stresszel járt, majd végül happy enddel zárult – valamennyi korábbi üzletükre sikerült megszerezniük a koncessziót. A Tobacco szaklap ezúttal Paizs Attilával beszélgetett.

Hengl Péter kisboltok tulajdonosaként kezdett dohánytermékekkel foglalkozni, majd tavaly egy mohácsi koncessziót pályázott és nyert meg – törzsvásárlói legnagyobb örömére. Nagy alapterületű trafikjában a bőséges választékot, a remek kávét és a vásárlók tiszteletét, kifogástalan, udvarias és természetesen szakszerű kiszolgálását tartja a legfontosabbnak. Sorozatunkban ezúttal Hengl Péter mohácsi trafikost kérdeztük munkájáról.

Belép a vásárló a boltba, nyilván cigarettáért érkezett… Aki csupán ennyit feltételez vevőjéről, rossz úton jár. Jelentős részük kis leleményességgel más termékek vásárlására is elcsábítható. De hogyan érhető ez el? Vajon mit érdemes tenni annak érdekében, hogy felfelé íveljen a forgalom, nőjön a bevétel? Dörnyei Otília, a GfK Hungária Kft. ügyfélkapcsolati igazgatója, a fogyasztási cikkek és kereskedelmi részleg irányítója, fogyasztási szakértő segítségünkre sietett.