Március 29-én volt húsz éve, hogy egy Tom Power nevű ír köztisztviselő figyelemre méltó csatát nyert a dohányiparral szemben, amikor Írország bevezette a világ első dohányzási tilalmát a bárokban, éttermekben és más munkahelyeken.

A kísérlet világszerte felkeltette a sajtó érdeklődését. Nagy kíváncsiság övezte, hogyan reagálnak majd a döntésre a kocsmatulajdonosok, illetve maguk a dohányosok. A kritikus hangok is megjelentek: egyesek dajkaállamot, egészségügyi fasizmust, mások a munkahelyek és a vállalkozások tönkretételét hangoztatták.

A felmerülő kérdésekre a jogszabály életbe lépése utáni napokban meg is érkezett a válasz. A tilalom ellen senki sem lázadt fel, mindenütt igyekeztek betartani. Ez olyan példát mutatott, melyet aztán más országok is követtek, mára pedig a hasonló intézkedések számtalan életet mentettek meg, és az ír egészségügyi minisztérium egy kevéssé ismert köztisztviselőjének győzelmét hozta.

Power-ful köztisztviselő

„Tom Power […] a dohányipar minden egyes lépését megértette” – mondta Micheál Martin egykori egészségügyi miniszter a brit The Guardian lapnak nyilatkozva. A tilalom kidolgozásában részt vevő tisztviselők mérnökhöz és sakknagymesterhez hasonlítják Powert, aki előre látta az ellenfél stratégiáját, és ellenpontozta azt. 2005-ben, 55 éves korában hunyt el, de a mérföldkőnek számító tilalom évfordulója új megvilágításba helyezte a szerepét.

„Tom előre átlátta azt is, hogy a politikában kik jelentenek veszélyt a kezdeményezésre” – tette hozzá Luke Clancy légzőszervekkel foglalkozó orvos, aki akkoriban az Action on Smoking and Health (ASH) nevű dohányzásellenes lobbicsoport elnöke volt, mely a tilalom mellett szállt harcba. Clancy szerint a színfalak mögött Power vezette a szövetséget a nagy dohányipari cégekkel és azok megbízottjaival szemben.

Annak ellenére, hogy a tilalmat sokan sikeresnek tartották, sokáig úgy tűnt, nem garantált a hasonló intézkedések széles körű elterjedése. Az ír szabályozás után New York, San Francisco és más észak-amerikai, illetve brit város is bevezette a tilalmat. Ráadásul ekkoriban hoztak nyilvánosságra egyre több bizonyítékot a passzív dohányzás káros hatásaival kapcsolatban, de még emellett is sokan kételkedtek abban, hogy országos tilalmakat sikerre lehet vinni.

Ám nem sokkal Írország után Norvégia – második országként a világon – 2004-ben bevezette a munkahelyi dohányzási tilalmat, majd négy éven belül Svédország, Új-Zéland, Olaszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, 11 német tartomány és India következett. Ma már több mint 70 ország tiltja a dohányzást a munkahelyeken és a nyilvános helyeken.

Írországban azonban akkoriban ez távoli, sőt, egyenesen abszurd elképzelésnek tűnt. Az aktivisták már egy évtizede lobbiztak a szigorúbb korlátozásokért, ám sokáig annak ellenére sem értek el eredményeket, hogy a dohányzás a megelőzhető halálozások vezető oka volt. Egy 1999-es bizottsági jelentés azonban dokumentálta a passzív dohányzás káros hatását, és megnyitotta az utat egy nemzeti dohányzásellenes stratégia előtt.

A kezdeményezés igazi bajnokra talált Powerben, a Tipperary megyéből származó köztisztviselő-veteránban, aki a közegészségügyi részlegnél dolgozott. Amikor Martin 2000-ben egészségügyi miniszter lett, Power sürgette, hogy vegye célba a dohányzást. Martin kételkedett abban, hogy az egészségügyi minisztériumban meglenne a szükséges buzgalom, ezért kinevezte Powert az újonnan létrehozott Dohányzáskorlátozási Hivatal élére, amely érdemben tudott foglalkozni a kérdéssel.

A miniszter és a tisztviselő jogszabálytervezeteket készített, munkacsoportot bízott meg a passzív dohányzás ártalmainak tanulmányozásával, illetve szövetséget kötött az ASH dohányzásellenes lobbicsoporttal és más érdekvédelmi szervezetekkel.

Trükk a pártkonferencián

Amikor Martin 2003 januárjában bejelentette a javasolt tilalmat kollégáinak a kormányban, az aggodalmat váltott ki, nem utolsósorban a kormányfő részéről. A tervezett bevezetési időpont 2004. január 1-je volt. Az Ír Vendéglátóipari Szövetség nevű csoport állt az ellenállás élére, mondván, hogy a tilalom tönkretenné a kocsmákat és éttermeket, ezáltal munkahelyek szűnnének meg. A tiltakozás hamarosan a média támogatását is elnyerte. „A bulvárlapokban mindenféle irományok jelentek meg. Sütött róluk a hozzá nem értés, már-már az őrület. Rendszerint dajkaállamot emlegettek, és igyekeztek aláásni a javaslat hitelességét” – emlékezett vissza a volt egészségügyi miniszter.

A tiltást támogatók azt gyanították, hogy az Ír Vendéglátóipari Szövetséget a háttérből támogatja a dohányipar, ám ezt sosem sikerült bizonyítani. Válaszul a Dohányzáskorlátozási Hivatal az egészségügyi bizottságok, az Asztmatársaság, a Rákellenes Társaság, valamint a vendéglátóipari dolgozói szakszervezetek támogatását kérte – azaz olyan emberek képviselőit, akik képtelenek voltak rendszeresen dohányfüstöt belélegezni.

Az ellenzéki pártok támogatták a tilalmat, de Martin a kormányban ellenállásba ütközött, ami arra késztette, hogy egy szívsebészt tiszteletbeli párttaggá tegyen, hogy beszédet mondhasson a Fianna Fáil konferenciáján. Az ír köztársasági párt tagjai végül állva tapsolták meg az orvost.

Félelem, majd elismerés

„A vendégeink 70-80 százaléka dohányos volt, és aggódtunk, hogy az intézkedés tönkreteszi az üzletünket. Emlékszem, hogy amikor a javaslat megszületett, elmentem egy találkozóra, ahol több mint 300 kocsmáros vett részt. Nagyon heves beszélgetés volt, mert mindenki félt. Ennek oka pusztán a bizonytalanság volt. Bár minden munkahelyet érintett, a mi iparágunk volt az, amelyet a legjobban sújtott a tilalom, ezért volt olyan nagy az ellenállás” – emlékezett vissza a The Irish Examiner kérdésére Michael O’Donovan, aki Cork városának szívében működtetett egy fogadót The Castle Inn néven.

A tilalom pozitív egészségügyi hatásait viszont a bevezetés után hamarosan mindenki elismerte. „Asztmás vagyok. Régebben heti rendszerességgel használtam inhalátort, a tilalom után hirtelen már csak kéthavonta szorultam rá. A bűz a ruháimról, a fáradt, vörös szemek – mindez eltűnt. Tényleg javultak a munkakörülmények. Az udvarunk, amelyet átalakítottunk, hogy ott lehessen dohányozni, találkozóhely lett. Még ha valaki nem dohányzott is, akkor is az udvarra ment, hogy találkozzon és beszélgessen másokkal. Ez lett az új közösségi központ” – mesélte O’Donovan.

Már nem csökken a dohányzók száma

Stephen Donelly, a jelenlegi ír egészségügyi miniszter büszkeségét fejezte ki a húsz évvel ezelőtt bevezetett tilalommal kapcsolatban, s hozzátette: ma is kulcsfontosságú kérdés a dohányzás és annak káros hatásainak visszaszorítása. „Büszkén ünneplem a munkahelyi dohányzási tilalom bevezetésének 20. évfordulóját. Ez egy mérföldkőnek számító és bátor közegészségügyi kezdeményezés volt, amely életeket mentett meg. Minisztériumom továbbra is bizonyítékokon alapuló szakpolitikai intézkedéseket vezet be annak érdekében, hogy csökkentse a népességünk egészségét leginkább károsító szenvedélybetegség jelentős egészségügyi hatásait” – olvasható nyilatkozatában.

„A dohányzók aránya az elmúlt húsz évben jelentősen csökkent, köszönhetően ennek a jelentős dohányzáskorlátozó jogszabálynak és más jogalkotási intézkedéseknek. A médiakampányokba, a dohányzásról leszoktató szolgálatokba és nemrégiben az ingyenesen elérhető, leszokást segítő gyógyszerek bevezetésébe való fektetés igazán üdvözlendő fejlemény. Aggódom azonban amiatt, hogy a Covid óta a dohányzók száma már nem csökken, sőt enyhe növekedés figyelhető meg. Ezért új és innovatív politikákra lesz szükség ahhoz, hogy valóban megvalósuljon a kormány célja: a füstmentes Írország” – tette hozzá Martina Blake, az egészségügyi és biztonsági végrehajtó testület (HSE) Health & Wellbeing Tobacco-Free Ireland programjáért felelős vezetője.

Egyesek a megtorpanást az e-cigaretták elterjedésének tulajdonítják, és kritikával illetik Írországot amiatt, hogy az európai országok közül csaknem utolsóként korlátozta azok eladását a 18 év felettiekre. „Amikor elvállaltam ezt a szerepet, azt hittem, hogy a dohányzás visszaszorítása meglehetősen könnyű feladat lesz. Hirtelen viszont azzal szembesültem, hogy az emberek arról kérdezgetnek, hogy az e-cigaretta része lehet-e a dohányzásról való leszokás megoldásának” – mondta a HSE közegészségügyi vezetője, dr. Paul Kavanagh egy nyilvános meghallgatáson. „A közelmúltban érzékelhetővé vált a felerősödött politikai akarat arra, hogy újabb korlátozó intézkedések szülessenek. A következő logikus lépés a dohánytermékek alsó korhatárának 18-ról 21 évre történő emelése, majd idővel a fokozatos kivonásuk megfontolása” – fejtette ki Chris Macey, az Ír Szív Alapítvány munkatársa.

Nyitóképünk illusztráció (Forrás: Ideogram.ai)