A halálhírt eredetileg Domán László lánya, Olga közölte a Facebookon június 20-án.

Domán László 1936. január 4-én született Sátoraljaújhelyen – áll a MADOSZ honlapján. Édesapja Domán Imre péküzemi segédmunkás, később eladó, édesanyja Bures Erzsébet, aki a három fiúgyermek nevelésével és a háztartás vezetésével foglalkozott. Domán László az általános iskolai és a gimnáziumi tanulmányait is a szülővárosában Sátoraljaújhelyen végezte.

1950-ben a Putnoki Mezőgazdasági Technikumba kapott felvételt, amelynek elvégzése után a Villányi úti Budapesti Mezőgazdasági Gépészmérnöki Egyetemre került, amit kiváló tanulmányi eredményei okán a Magyar Népköztársaság ösztöndíjával végzet el. Közben 1957-ben megnősült, házasságukból az évek folyamán két lánygyermekük született.

1958 májusáig az első munkahelyén, egy gépállomáson dolgozott. Már ekkor is szerette és aktívan űzte legkedvesebb sportját, a futballt, aminek – elmondása szerint – köszönheti későbbi sikereit. 1958-ban került a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárba – méghozzá mint futballista. A sport mellett dolgoznia is kellett, és mint az egyetlen diplomás, hamar eredményeket ért el és műszaki osztályvezető lett.

1964-ben az Egri Dohánygyár főmérnökének nevezték ki, mert szükség volt egy diplomás gépészre. Ebben az időszakban a Lágymányosi Dohánygyár gépeit helyezték üzembe az egri gyárban. Hat évvel később, 1970-ben már igazgatóként irányította a cigarettagyárat. A megválasztását soha nem felejtette el, mert volt egy jelöltje a pártbizottságnak és volt egy jelöltje a kollektívának. Az eredménye a szavazásnak pedig 6:5 volt Domán László javára. A fiatalok mind mellé álltak. Az első pillanattól kezdve a legfontosabbnak tartotta a szakképzést, mert soha nem tudta elfelejteni, hogy őt is segítették a tanulásban a szülei szerény anyagi körülményei miatt. Szerette volna mindenkinek megadni a tanulás lehetőségét.

Az egri gyár fejlesztése 1968-ban kezdődött el, az NSZK-ból érkezett technikát szerelték fel. Viszonylag hamar országos elismerést vívtak ki maguknak. Ezt elsősorban annak köszönhették, hogy a gyár vezetői mindig határozott célt tűztek maguk elé, olyan perspektívát, amely messze megelőzte az adott időszakot. A növekvő feladatokhoz maguk szervezték a vezetőképzést. 1970-ben bevezették a korszerű üzem- és munkaszervezést, a „Dolgozz Hibátlanul” mozgalmat, amely az egész magyar iparon belül is újdonságnak számított, így az egri üzemből hamar bemutatógyár lett.

Közben a technológiát is folyamatosan fejlesztették, Magyarország legkorszerűbb dohánygyárát alakították ki néhány év alatt, amelyet Európában is számon tartottak. A hetvenes évek elején már a filteres cigaretták gyártása is folyt a gyárban. Néhány évvel később megkezdődött a versenyképes márkájú termékek előállítása is, a gyártmányfejlesztésnek köszönhetően. Így például elkezdődött 1972-ben a Golden Smart cigaretta gyártása, miután kapcsolatba kerültek az ausztriai TABAC Werkel céggel. A Philip Morris 1978-ban írt alá licencszerződést a dohányiparral a Marlboro cigaretta gyártására, amely Egerben kezdődhetett meg. 1981-ben már a Multifilter is Egerben készült. Biztosnak tűnt az Egri Dohánygyár jövője, hiszen egyre több kátrány- és nikotinszegény cigarettára volt szüksége a piacnak és ezek gyártására a legjobban Eger voltak felkészülve.

Domán László a nyolcvanas évek második felében külön engedéllyel ledoktorált a Közgazdaságudományi Egyetemen. Doktori disszertációjának témája „A korszerű vezetés” volt. Ez alatt elsősorban az emberközpontú vállalatirányítást értettek abban az időben. Ennek lényege: a vezető elsődleges dolga az, hogy az alkalmazottai helyzetén, életkörülményein javítson. Ez a mottó egyébként a hatvanas évek közepén egy tokiói világgazdasági konferencián hangzott el, s akkoriban számos cég – mint az Egri Dohánygyár – próbált ennek szellemében működni.

Egerben mindezekhez kapcsolódóan megépült a kétszáz gyermeket befogadó, legkorszerűbb óvoda, a gyári dolgozók használhattak először a városban konditeremmel, szaunával és minden egyébbel felszerelt sportpályát. A továbbképzésre mindenkinek lehetősége volt, hiszen a cég mindenkit támogatott, aki tanulni akart. A várostól évente 30-40 lakásbérlői kijelölési jogot vásároltak, hogy otthonhoz juttathassák a kollektíva tagjait és családjaikat.

Közben persze a várost és a város által üzemeltetett intézményeket is támogatta a Domán László vezette Egri Dohánygyár. Az egri kórháznak számos korszerű berendezést, eszközt adományoztak több tízmilliós értékben. Az oktatási intézményeknek számítógépeket vásároltak, az egri sportélet támogatására évente 30 millió forintot fordítottak, ami a hetvenes-nyolcvanas években tekintélyes összegnek számított. Az egyik évben az egyházmegyei főkönyvtárnak is több százezer forintos adományt nyújtottak.

Az egri futball történetének legeredményesebb érájának számít az az időszak, amikor Domán László az Eger Sportegyesület szakosztályvezetőjeként is tevékenykedett. Az 1990-es évek elején az első osztályban játszott a helyi focicsapat, közülük tizennégyen a gyár alkalmazottai voltak, és a biztos bennmaradás érdekében további négy labdarúgóval szerettek volna szerződést kötni még. A cél érdekében Domán László arra kérte a város vezetőit, hogy támogassák az elképzelését négy lakással és négy butik nyitására alkalmas helyiséggel. Az ötlet süket fülekre talált, ezért Domán lemondott és a csapat a következő évben már nem az első osztályban szerepelt, még egy évvel később aztán még lejjebb csúszott a csapat.

A vállalat privatizációja 1989-ben történt, 1991-ben pedig a cégbíróság bejegyezte az Egri Dohánygyár Kft.-ben, a Philip Morris, az Austria Tabak, az Állami Vagyonügynökség, illetve az önkormányzat tulajdonjogát. Végül 1992-ben a Philip Morris kivásárolta az összes üzletrészt, és egyedüli tulajdonossá vált, Domán László pedig 57 évesen korkedvezményes nyugdíjba vonult. A cég 2005-ben döntött úgy, hogy bezárja a gyárat, ma már az Agria Park pláza működik a helyén.

„Évekig a közelébe se tudtam menni. Amikor építették a komplexumot, egyszer mégis arra jártam, s egy munkavezetőtől kértem egy régi téglát. Hazavittem, márványlapra ragasztottam, feliratot tetettem rá: Egri Dohánygyár 1896-2006. Ennyi maradt az emlékekből”

– fogalmazott Domán László 2015-ben a HEOL.hu-nak nyilatkozva. Ugyanebben a cikkben szerepelt továbbá, hogy már hétévesen kipróbálta a cigarettát, apja kétszer fenekelte el, amikor gyerekként bagózáson érte. Ötven év dohányzás után végül 2009-ben tette le a cigarettát. A 2015-ös cikkben szerepel továbbá az alábbi rész is: „Idén nyolcvanadik születésnapját ünnepli. Túl néhány embert próbáló műtéten ma is rendkívül agilis, és aminek módfelett örül: nincsenek álmatlan éjszakái. Úgy érzi, sokat tett azért a néhány ezer emberért, akik az ő irányítása alatt dolgoztak. A városért nem különben. Büszke arra, hogy olyan vállalatot vezethetett, amely nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is elismertségre tett szert.”

A magyar dohányipar egy emberként gyászolja Domán Lászlót, nyugodjon békében! Úgy tudjuk, augusztus 2-án 9.30-tól helyezik végső nyugalomra az egri Fájdalmas Anya (Hatvani) temetőben.