A hazai pipázásról és dohányokról szóló cikksorozat előző részében bemutatásra kerültek a kezdeti időktől a II. világháborúig terjedő időszak termékei és azok fejlődése. Egy évszázad alatt legalább négyszázféle szívnivaló közül választhattak a magyar pipások. A modern kor új terméke, a cigaretta erősen visszaszorította a nyugodt átszellemülést megkívánó és viszonylag hosszan tartó szivarozást és pipázást. A még megmaradt fogyasztók ízlése is változott, a nyers dohányok felől eltolódott az aromás, illatosított fajták felé. Ugyan a kereslet egyre csökkent, de azért még mindig tizenháromfélét gyártottak 1945-ig. Mint minden más területen, úgy itt is az új kor vetett véget a korábbi bőségnek és színvonalnak.

Februárban Magyarországon járt a pipáiról és pipadohányairól világszerte ismert Peterson cég kereskedelmi igazgatója, Conor Palmer, aki hazai partnerénél, az Alföld Tabaknál tett látogatást. A kereskedelmi igazgatóval a cég múltjáról és a jelen kihívásairól is beszélgettünk.

... Európában a napóleoni háborúk után a hazatérő francia és brit katonák terjesztették el a mindaddig elterjedtebb pipázást felváltó szivarozást?

Habár az ősidők óta ismerte és alkalmazta az ember a füstöt, füstölést, mint kultikus szertartások kellékét, és mint gyógyító eljárást, mégis furcsamód a pipázás a világon az egyik legkevésbé elismert élvezet.