Pöschl Tabak Tilbury No. 4

Égési tulajdonságok: Pipában kifejezetten rosszul ég. Cigarettapapírban nyilván gond nélkül elfüstölhető.
Room note: A külső megfigyelők semleges füstről számolnak be.
Erősség (1–5): 3.
Hamu: El nem égett szálakkal kevert sötét, közepes mennyiségű hamu.

A csomagot kibontva keskeny, szalagos vágatot és sok törmeléket látunk. Barna-szőke színkeverék, ami Burley–Virginia alapot sejtet; a fekete szálak teljes hiánya ugyanakkor jelzi, hogy Cavendish nincs benne. A csomagba szippantva erőteljes, erőszakos mesterséges aromákat érzek, s még keserű mandula is van a gyümölcsök mellett, ezért szellőztetem kicsit, hagyom távozni a hidrogén-cianidot. A dohány kissé száraz, de nem törik, épp elég rugalmas a töméshez. Az apródohány-tartalma viszont feltűnően magas. Egy szűrős tajtékpipából kóstoltam.

Eleje: A rengeteg apródohány bőséges füstöt ad a gyújtáskor, a szűrő szerencsémre teszi a dolgát, így nincs az az alapérzésem – mint amit a dohányon alkalmazott aromák sugalltak –, hogy „meg akarnak mérgezni”. Az első benyomásokat az első illatok megerősítik: ez bizony cigarettás keverék. Burley, Virginia és keleti dohányok tipikus keveréke, melyet a pipadohányok esetében nem alkalmaznak agresszív savas füstje miatt. Ez illatra inkább zavaros, kb. csak arra való, hogy bejuttassa a harsány mesterséges meggyaromát némi vaníliával a felhasználó szervezetébe.

Közepe: Élvezhetetlen, mivel az erőszakos elemeket az igen hatékony aktív szenes szűrő a finom illatokkal együtt (ha lennének) visszatartja. A cigarettáknál a szűrők lényegesen kisebb hatásfokkal dolgoznak, ott az aromák jobban érezhetők lehetnek. Közben a lazára tömött kazán nem tudja tartani a parazsat, újra kell gyújtanom, ami nem ront semmit a helyzeten. Sajnos nem is javít.

Vége: A kis tajtékpipa feltüzesedik, ezt a hőmérsékletet gyökérpipa már nem is bírná, pedig a parazsat állandóan noszogatni kell, hogy valami füstöt produkáljon. A szűrő idáig tudott védelmezni, az utolsó harmad már brutális, égő savakkal pusztítja a nyálkahártyát és erőteljes aromákkal a szaglóhámot. A mély-orr teszt kifejezetten penész jelenlétet mutatja, ami az igénytelen dohánykezelés jele. A tömet vége már meglehetősen kínos, sokadik újragyújtás után nem is kísérletezem a végigszívásával, inkább kikotrom a maradék „bagolyköpetet” (pipás kifejezés, jelentése: el nem égett dohánymaradék – a szerk.) a kazán aljából.

A Tilbury No. 4-nek már a csomagolása is sugallja, hogy inkább cigarettasodráshoz készült, a vágata épphogy túllépi a sodródohány-szabványt. Minden bizonnyal a jogszabályi módosítások miatt hozták létre, hiszen ilyen aromás terméket már csak pipadohányként lehet forgalmazni. Semmiképpen ne ajánljuk pipásoknak. A cigarettadohányok közé helyezve ugyanakkor kitűnhet a csomagolásával, mivel nem vonatkozik rá az egységcsomagolási kényszer.

Pöschl Tabak Tilbury No. 1

Égési tulajdonságok: A No. 4-nél lényegesen jobban viselkedik pipában, de a gyökérpipákhoz nem javasolnám. A tajték-, cserép- vagy tajtékbetétes pipa viszont nem fog átégni ettől.
Room note: Semleges dohányfüstként írják le a kívülállók.
Erősség (1–5): 3.
Hamu: Sötét, kevés hamu marad utána.

A csomagban található dohány kísértetiesen hasonlít a No. 4-hez, még az apródohány-tartalom is hasonlóan magas. Illatában erőszakos műaromákat (vanília, likőr) érezni. A dohány inkább száraz, de még rugalmas, tömhetőségre azonos a No. 4-gyel. Szűrőtlen tajtékpipából kóstoltam.

Eleje: Keserű ízekkel és élénk mesterséges aromával indít. Kíméletes a füstje, amely vegyes érzeteket kelt: egyrészt némileg cigarettás keverék, másrészt igen karakteresen aromás, nem lennék meglepve, ha receptúrája a No. 4-től nem térne el érdemben. Így szűrőtlenül a keverék dohányjellege nem bújik meg annyira az aromák mögött, pedig lehet, hogy jobban tenné. Savanykás szájízt és enyhe levertséget okoz.

Közepe: Egyre világosabb, hogy nem „élvezkedési céllal” gyújtottam rá, hiszen élvezeti értékét nem találom. Szakmai kihívásként értelmezem az elemzését, keresek valami jó tulajdonságot benne, de eddig nem találtam. Illetve de: a mély-orr teszt a No. 4-gyel ellentétben csupán bujkáló penészt jelez. Égése talán valamivel jobb a No. 4-nél tapasztaltaknál. Az illatok elemzésébe nem merülnék bele, mert esetleg a kelkáposztához kellene hasonlítanom.

Vége: Ég rendületlenül, rendes mennyiségű füstöt ad. Túlhevülésre ez is hajlamos, pedig óvatosan szívom, hogy megóvjam a számat. Miközben az ízei valamelyest kisimulnak, az illata egyre nehezebben viselhető el: olyan, mintha a bálavarró zsinórt is belevágták volna a keverékbe. Az élénk hevülése ellenére bealszik, az újragyújtást keserűen hálálja meg. Ezután viszont elég gyorsan végigég, maradéktalanul elszívható.

Összességében elmondható, nem csodálom, hogy eddig senki nem vásárolt nálam ilyet. Így visszajelzést sem kaptam a Tilbury No. 1-ről vevőtől. Ha valaki ezzel a dohánnyal kezd pipázni, bármit választ utána, csak jobbat talál. Nem láttam eladási statisztikát a dohányról, de igen kíváncsi lennék, hol lehet ilyet eladni, és mennyit.

Nyitóképünk illusztráció (Fotó: Teksomolika / Freepik)

A cikk a Tobacco 2023/03-as számában jelent meg.