Peterson Wild Atlantic

Égési tulajdonságok: Nagyon keveset kellett használni a tömőfát, kiválóan ég, nem melegszik túl, sok füstöt termel.
Room note: Megterhelő.
Erősség (1–5): 3.
Hamu: Nagyon kevés, középszürke.

A dohány sötét, Latakia-dominált közepesen széles vágat, világosabb barna szálakkal tarkítva. Összetétele Virginia, török keleti dohányok és markáns arányú Latakia. Illatra nagyon angol keverék, a Latakia erőszakos füstölt illata nem hagy maga alatt más érzetet. A csomag a kibontása után azonnal tömhető. A keverék széles, rövid vágat, némi technológiai páccal lágyítva, kevés apródohánnyal.

Az apródohányt a tömet tetejére szórva kiválóan gyullad, és azonnal gyönyörű, szinte kéjes illatkompozícióval bájol el. A Virginia gyújtási savassága szinte az első szippantás után el is tűnik; a Latakia a maga bódító–egzotikus, füstös illatával a merész professzionalizmus megnyilvánulása; a keletiek mély, gyantás fűszere olyan, mintha a Latakia gyógynövénye lenne. Az egész alapját a jó minőségű Virginia édes karamelles íze adja. A Wild Atlantic név ellenére engem nem az óceánra, hanem inkább a Közel-Kelet mesevilágára emlékeztet.

A tömet közepén a kezdeti boldogság nem akar csillapodni. Ez a füst selymes, barátságos, telt és rendkívül gazdag. Mohóságomban felszítom a parazsat, hogy a füst betöltse az összes érzékemet, ennek ellenére kellemes, édes, simogató marad. A mély-orr teszt mutat egy enyhe „penész”-érintést, de csak nagyon kifinomult szaglással lehet észlelni, nem is nevezném hibának, inkább olyan, mint a rozmaring egy paradicsommártásban. Elfér benne, sőt, beleillik. A viszonylag sok füst ellenére nem melegszik túl a pipa.

A harmadik harmadban nem a füst fárad ki, hanem a szaglóhám. Annyira kellemes az illatkompozíció, hogy nem állom meg, hogy minden egyes kifújt szippantásból orron keresztül szívjak vissza valamennyit, ez a földes–bőrös–gyantás–karamelles–füstös harmónia rabul ejtett, fogva tart. Mesteri és varázslatos, de ki kell nyitnom az ablakot, mert ha belép a párom, abból baj lesz. A Latakia füstje ugyanis a kívülállók számára nehezen viselhető, erőszakos SZAG. Az utolsó ötödnél megjelennek a keserű, komlós ízek, melyek méltó befejezését adják ennek a minden tekintetben férfias élvezetnek. Szakmailag ez a keverék támadhatatlan. Nem szoktam italt ajánlani, ehhez viszont kifejezetten sugallom a keserűre komlózott cseh söröket, főleg a pilseni típusúakat.

Összességében olyan ez a dohány a hazai kínálatban, mint a magyar gasztronómiában a hideg libamáj zsírjában, pirítóssal, friss újhagymával és Tokaji Aszúval. Sokkal magasabb szintet képvisel, mint a skála zöme, és jellegében is eltér attól (angol keverék még az Early Morning Pipe, elemzésünk a Tobacco 2022/3-as számában). Minden ínyenc pipásnak ajánlható. Kezdőknek talán ne ezt kínáljuk, mert túl erős kezdés lenne, ráadásul a többi dohányban hiába keresné ezt a minőségi szintet. Ám hozzá kell tenni: a Latakia megosztó. Aki szereti, értékeli. Aki nem, messziről is utálja.

Borkum Riff Ruby

Égési tulajdonságok: Tökéletes, igaz, a végére túlhevül.
Room note: Inkább kellemes, a környezet szereti a vaníliát.
Erősség (1–5): 1.
Hamu: Sok, nagyon világos, majdnem fehér.

A dohány változatos színű közepes vágat. A csomag belső felirata szerint 50 százalék Black Cavendish és 50 százalék Virginia. Szemre viszont a Cavendish kevesebb, a Virginia pedig igen változatos színű, hirtelenszőkétől a meleg barnán át egészen a sötétbarnáig. Az illatában erősen mű meggy aroma köszön vissza, közelebbről még valami parfüm is került bele virágos jegyekkel. Frissen felbontva a csomagot a dohány inkább száraznak mondható, egyúttal rugalmas, számottevő apródohány-tartalommal.

A Ruby ikonikus darabja a Borkum sorozatnak, erőszakos vegyi illata miatt azonnal szűrővel kóstolom. A gyújtás megnyugtatóan történik, a szűrő teszi a dolgát, a kémia és a csípés sem jön át. Vanília dominálja a Cavendish semleges füstjét, ami némi műaromától eltekintve karakterszegénynek mondható. A tömet elején bőséges füstöt ad, kevés élvezettel. Az orrba szálló mellékfüst ezzel szemben agresszív, maró. A mély-orr teszt határozott „penészes” jelleget mutat, azaz kifejezett szakmai hibát. (Szűrő nélküli tesztnél agresszívan, keserűen indít, bődületes vegyi tartalommal. Marja a nyelvhátat. A meggyaroma rendesen érződik. A Virginia csípős–karamelles jellege meghatározó.)

A tömet közepénél járva próbálok dohánykaraktert megállapítani a továbbra is bőséges füstből, ám egyelőre csak keserű–édes ízeket ad az aroma mellé. A kazán közepesen hevül, majd a füst mennyisége csökken, eddig sem markáns jellege is lassan elvész. Édessége csökken, keserűsége fokozódik. Vagy a szűrő nagyon hatékony, vagy a keverék unalmas. (Szűrő nélküli tesztnél a keserű ízek lassan elenyésznek, a csípés nem. Az aromák alatt megjelenő illatok inkább avarfüst jellegűek, mintsem dohányra emlékeztetnének.)

A harmadik harmadra a Cavendish adalékok támadnak fel, adván némi mogyorós–szárazmagvas érzetet az egyébként üres füstnek. Érdekességképpen most tűnik elő némi meggyaroma is, ami eddig ügyesen megbújt a vanília és a vegyszerek mögött. A végére már semmi nem marad, csak a pipa gyökéríze, mert a vastag, stabil szénréteg ellenére izzani kezdett a kazán fala. Gyorsan kiütögetem a hamut a pipából, mielőtt bajt okozna. (Szűrő nélküli tesztnél a füst teljesen kiüresedik.)

A Borkum sorozatból a Ruby jól fogy, amikor van vásárlója. Aki szereti, az nagyon szereti. A ruhán és szakállon jellegzetes pipaillatot hagy, ami a környezet számára inkább kellemes. Minden aromatik-kedvelő pipásnak érdemes kipróbálnia, hátha ő lesz a következő nagy fogyasztója. Szűrő nélkül azonban nem ajánlom, nem okoz nagyobb élvezetet, inkább a zavaró hibái ütköznek ki.

A cikk a Tobacco 2022/05-ös számában jelent meg.

A nyitókép forrása: Adobe Stock