„Tobacconista: a dohány és a hozzá kapcsolódó felszerelések szakértő kereskedője.” Ez a meghatározás a The Tobacconist Handbook (A dohányosok kézikönyve) című kötetben szerepel. A könyv első változatát még 2009-ben magánkiadásban jelentette meg a szerző, Jorge Armenteros. A könyv később a Tobacconist University nevű, Armenteros által kidolgozott képzés alapja is lett, s 2020 őszén új, frissített kiadásban jelent meg – én is ezt rendeltem már meg.

Aránytalanságok

A könyv alapvetően két célcsoportnak készült. Az egyik a dohánykereskedőké, akik szeretnének többet tudni a luxusdohánycikkekről, hogy e tudás birtokában legyenek képesek jobb szolgáltatást nyújtani a vásárlóknak. A másik a kezdő dohánygourmet-ké, azon fogyasztóké, akik szeretnének jobban elmélyülni a szivarok és a pipázás világában.

A kétféle célcsoport miatt a könyv néhol kissé egyenetlen: volt, ahol azt éreztem, hogy túlságosan elmélyül egy adott témában, másutt pedig túlságosan általános, felszínes információk szerepeltek. Emellett feltűnt a kétféle luxusdohányzási forma közti aránytalanság is a könyvben: a pipázásról jóval kevesebb és általánosabb információkat közvetít, mint a szivarozásról.

Számomra úgy tűnt, hogy a szerző leginkább a szivarokról és a szivarozásról szeretett volna könyvet írni, de időközben változott a koncepció, és ezért szúrt be fejezeteket a pipázásról. Jorge Armenteros azonban cáfolta mindezt a Tobacco Business 2021. január/februári számában megjelent interjúban. „Érdekesség, hogy a pipákkal és pipadohányokkal kapcsolatos tartalom generálta a legtöbb panaszt a diákjaink és olvasóink körében. Egyesek szerint túl sok az e tárgyú tartalom – mert ők nem árulják vagy szívják ezeket –, míg mások pont, hogy keveslik. Ugyan a pipák és pipadohányok nagyon kis százalékát teszik ki a luxusdohányiparnak, mindig is az volt a filozófiánk, hogy ha tobacconistává akarsz válni, értened kell az egész iparágat és annak termékeit. (…) Emellett sok pipás szokott szivarozni is, így megvan egy természetes szinergia a kettő között” – fogalmazott a szerző. Akárhogy is, évek óta pipából pöfékelőként is találtam hasznos információkat a kötetben.

Mindent a szivarozásról

A kötet szivarközpontúsága bizonyos szempontból érthető. A pipázás a régmúlt korok eltűnőfélben lévő dohányzási formája, miközben a szivarok a reneszánszukat élik: világszerte egyre több helyen készülnek pompás minőségű műremekek. Miközben a szivarokkal kapcsolatos fejezetekből például az is kiderült számomra, hogy a szivarkészítés mai formája már a 18. században kialakult – meglepő módon egyébként nem a karibi szigetvilágban, hanem Sevillában.

Mit tegyen és mit ne?

Jómagam a szivarokról keveset tudtam eddig, ám a The Tobacconist Handbookban olvasottak jelentősen fejlesztették e tárgyú tudásbázisomat. A könyv egész mélyre ás a Nicotiana tabacum és a dohányzás történetében, emellett bemutatja a főbb szivardohányfajtákat. Ismerteti a szivardohányfajták termelési módszereit, hogy az egyes fajtákat milyen kezeléseknek vetik alá, s mely részeit mire használják. A könyv gazdagon illusztrált, ez jelentősen megkönnyíti a szakszavakkal teletűzdelt angol szöveg megértését. Ugyancsak nagy segítség a könyv végi szószedet, amelyben a luxusdohányzással kapcsolatos legfontosabb szakszavakat gyűjtötték össze és magyarázták meg.

A kötet szerzője arra törekedett, hogy relatíve időtálló tudást gyűjtsön össze, s ez szerintem sikerült is. Fontos és hasznos a könyv közepén található, gyakran ismételt kérdések jellegű rész, ahol nemcsak a szivarvágási és -gyújtási technikákat, hanem a tárolási lehetőségeket és a dohánybolti humidoretikettet is megismerhetjük. Nagyon tetszett továbbá a „mítoszvadász” fejezet, amelyben a szerző megcáfolt néhány, a szivarozást máig körbelengő mítoszt.

Ismétlés a tudás anyja

A könyv legnagyobb erénye szerintem az, hogy egyes információkat többször is megismétel. Ez elsőre, amikor elejétől a végéig olvassa el az ember a The Tobacconist Handbookot, zavarónak tűnhet. Ám valójában két szempontból fontosak és hasznosak a megismételt információk. Egyrészt segíti a tudás elmélyülését. Másrészt a The Tobacconist Handbook legnagyobb erénye, hogy újra meg újra elő lehet venni, hogy felfrissítsük az időközben megfakuló tudásunkat – ilyenkor pedig hasznos, ha minden fontos infó szerepel egy adott fejezetben.

Bár a The Tobacconist Handbook több helyen is az amerikai piac sajátosságai alapján foglalkozik a luxusdohányzási cikkekkel, összességében a világ bármely pontján élő, a tárgykör iránt érdeklődő olvasók számára hasznos kötet. Csak remélni tudom, hogy a jövőben egy magyar kiadó is lát majd fantáziát a könyv publikálásában – sok hazánkban élő számára hasznos lenne a magyar megjelenés.