A 19. század vége felé terjedtek el az aromatikus pipadohányok, amelyekből a natúr dohányokhoz képest több nedvesség csapódott ki a pipázás során. Erre a problémakörre a pipagyártók is elkezdtek reagálni az úgynevezett system pipák kifejlesztésével. Ezen pipák körébe tartozik a Jima elnevezésű francia pipamárka (exportra Garland néven is készült), amelynek mindössze egyetlen modellje ismert, igaz, többféle színvariációban.
Első ránézésre is furcsa pipáról van szó. A pipa műanyag szopókáját és a kazántér műanyag külső borítását ugyanis két fémpálcika köti össze. A műanyag a legtöbb esetben fekete volt, de ismert elefántcsont- és különféle pasztellszínekben is. A fémrész fekete vagy aranyszínben pompázott. A pipa kazánterét sok pipás tajtékkőnek (meerschaum) hiszi, ám valójában fehér, préselt agyagból készült. A kazán egyébként egy csavar meglazítását követően ki is vehető a műanyag borításból.
A pipa legkülönlegesebb része azonban a szopóka és a kazán közötti szélesebb fémcsőben helyezkedik el, emiatt sorolható a Jima is a system pipák közé. A kicsavarozható csőben található ugyanis a reklámanyagok szerint hőmérnökök által tervezett, egyedi filter. Ez valójában egy vagy több szál drótból álló spirális forma, amelyet franciául filtres serpentins hélicoïdaux-nak, azaz spirális tekercsszűrőnek neveztek. Az eredeti reklámanyagok szerint elektrosztatikus anyagból készültek ezek a filterek, amelyek így megfogták a nedvességet és a kátrányt. Ám a pipás Wikipedia, a Pipedia oldala szerint valószínűbb, hogy a spirális forma okozta turbulencia miatt fogta meg a szűrő ezeket az anyagokat. A cső mindkét végén műanyag kompressziós tömítés gondoskodott arról, hogy a kazán felől egyrészt a dohánydarabkák és hamu, a szopóka felől pedig a nedvesség és kátrány ne jusson közelebb a szájhoz.
Az 1960-as években gyártott pipát modern formái miatt Franciaországban és a nemzetközi piacokon is „A 2000-es év pipája” szlogennel reklámozták. A gyárat azonban eladták egy nagyobb vállalatnak, amely 1987- ben beolvadt a Berrod-Regad csoportba. A Jimákat ma már nem gyártják, de a nemzetközi pipás közösség újra és újra rácsodálkozik a létezésükre.
