November 20-án csütörtökön együttműködési megállapodást írt alá Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója, valamint Zwack Sándor, a Zwack Unicum Nyrt. igazgatóságának elnöke és Belovai Csaba, aki július óta a Zwack Unicum Nyrt. vezérigazgatója.

„Meg vagyok hatódva”

– mondta Zwack Sándor a ferencvárosi Unicum Ház Füves Bárjában zajlott aláírást megelőzően. Felidézte apja, a 2012-ben elhunyt Zwack Péter szavait: „Ha előre akarunk menni, fontos tudni, honnan jövünk”. Zwack Sándor egyetért apjával abban, hogy hagyomány nélkül nincs innováció, ezért tartja fontosnak az együttműködést, amelynek célja, hogy közösen feltárják és megőrizzék a Zwack család és az Unicum több évszázados örökségét. Elmondása szerint lehetőség nyílhat majd akár arra is, hogy az Unicum Házban található Zwack Múzeum iratanyagát is bővítsék. „A levéltár nemzeti kincs […], köszönöm, hogy gondoskodnak az ország történelméről” – zárta szavait Zwack Sándor.

Belovai Csaba, a Zwack Unicum Nyrt. vezérigazgatója szerint az együttműködés révén lehetőségük nyílik arra, hogy belenézzenek „a múltunk bugyraiba”. Mint mondta, már az elmúlt hetekben is olyan dolgokra bukkantak, amelyek változtathatnak azon, amit a család és az Unicum történetéről tudunk. Az eredményeket a nagyközönség elé is tárják majd. Sok közös eseményük lesz az MNL-lel, amelyeken eddigi titkokat ismerhet majd meg a nagyérdemű – persze az Unicum receptjét kivéve.

Bár sok dokumentumot őriznek, az Unicum receptúrája nincs náluk – ezzel a gondolattal kezdte beszédét Szabó Csaba, az MNL főigazgatója. Mint mondta, Zwack Pétert személyesen is ismerte, megragadta a kisugárzása, s szereti az ilyen embereket, mint amilyen Sándor is. Úgy véli, a família jó magként jó termőtalajba került, s szép fává terebélyesedett. Arról is beszélt, hogy az MNL-nek kb. 100 együttműködési megállapodása van, de a mostani csak a második, amelyet üzleti vállalkozással kötöttek (a Herendi Porcelánmanufaktúra volt az első). Mindkettő 200-nál több éves, világszínvonalú cég, mondta, majd beszédét így zárta a Zwack családra és vállalatra utalva:

„Unikumok vagytok”.

Az aláírást követő előadásában Katona Csaba történész, az MNL kommunikációs referense arról beszélt, hogy a vállalkozó polgárokról kevés szó esik a 19. századi nemzetépítők között, holott büszkének kellene lenni a sikeres vállalkozói rétegre. Mint mondta, a 19. század második felében a multikulturális Pest volt a fejlődés magja, ezért jött ide Zwack József is Svájcból. Munkáját amellett, hogy a német volt a város közvetítő nyelve, az is megkönnyítette, hogy 1840-től nem korlátozták a zsidók beköltözését. Zwack József csak olyan árut készített, aminek a címkéjén azok az alapanyagok szerepeltek, amelyeket valóban felhasználtak, a minőségbe vetett hit pedig megtérült. 1867-ben a rendi társadalmat felváltotta a polgári társadalmi berendezkedés, ami könnyebb érvényesülést tett lehetővé a polgárság számára. Zwackék is sok új terméket dobtak piacra a kiegyezést követően, emellett császári és királyi udvari beszállítókká válnak és exportálni is kezdtek, majd az 1880-as években megjelent az Unicum is.

Az aláírás alkalmából a Füves Bárban kiállított két dokumentumról szólva Katona Csaba kiemelte, hogy a 19. század második felében világszerte keresettek voltak a Zwack termékei, amit jól bizonyít az a levél, amelyben a vállalat a magyar külügy segítségét kéri egy perui kintlévőség behajtása ügyében.

Emellett egy tervezőcég mintakönyvét is meg lehetett tekinteni, amelyben az Unicum esetében vöröskeresztes logó szerepel. Ezzel kapcsolatban Katona Csaba elmondta, hogy sokan utánozták Zwackék termékeit, sokat közülük Zwack József be is perelt és jogi úton vett elégtételt. A keresztes logó kapcsán azonban fordult a kocka: a Nemzetközi Vöröskereszt jelezte aggályait. A Zwack 1899-től fizetett is a Vöröskeresztnek évente egy bizonyos összeget, s használták tovább a logót, majd 1922-ben tértek át a mai is ismert az arany keresztre.

Frissítés (2025.11.27.)

„A levéltár szakértőinek bevonásával már az első kutatási fázisban is izgalmas, elfeledett fejezetek láttak napvilágot. A felbecsülhetetlen értékű iratok között szerepelt például számos gazdasági dokumentum, amelyek a Zwack család és a vállalat útját és sikertörténetét rajzolják meg. Felidézik például, ahogyan 1846-ban a fiatal Zwack József Pesten letelepedve szeszfőzési jogot szerzett, és a Marokkói-házban megkezdte munkáját – ahonnan később a növekvő igények és a főzde gyors bővülése miatt költözni kényszerült. A 19–20. századból fennmaradt kiállítási dokumentumok a vállalat sikereiről is tanúskodnak, köztük az 1873-as Bécsi Világkiállításon elért eredményekről és az Országos Iparegylet által odaítélt kitüntetésről. […] Az iratok között megtalálhatók még a likőrgyártás alapanyagairól szóló egyeztetések, a védjegyekről szóló jegyzékek vagy éppen szabadalmi dokumentációk egy különleges neonreklámról. Ezek nemcsak az elmúlt több mint 200 év üzleti gyakorlatáról mesélnek, hanem a Zwack úttörő, iránymutató tevékenységéről is olyan területeken, mint a marketing vagy a külkereskedelem”

– írta november 27-i közleményében a Zwack Unicum Nyrt. és a Magyar Nemzeti Levéltár.

„Az együttműködés célja, hogy a Zwack legendás múltját digitálisan is megőrizze és hozzáférhetővé tegye a jövő nemzedékei számára. Ennek érdekében a Zwack és az MNL feltárják és digitalizálják a cég történelmi dokumentumait és fényképanyagait, valamint az Országos Levéltárban található vállalati és likőripari levéltári forrásokat. […] A levéltári források között hamarosan megtalálhatók lesznek a Zwack felbecsülhetetlen, maradandó értékű iratai is, amelyeket az Országos Levéltárban helyeznek majd el, ahol azok hosszú távú védelmet kapnak. Az együttműködésnek ezek mellett része, hogy az MNL gazdasági társaságokra specializálódott iratkezelési szaktanácsadással is támogatja a Zwackot”

– fogalmazott a vállalat.

Borítóképünk illusztráció (Fotó: Földi Bence / Tobacco)