Borkum Riff Sungold

Égési tulajdonságok: Leginkább visszafogottnak jellemezhető.

Room note: Nem kellemetlen, enyhén vaníliás illat.

Erősség (1–5): 1.

Hamu: Vegyes fehér–fekete zárványokkal.

A csomagot kibontva hirtelenszőke Virginia és éjfekete Cavendish szalagos vágatának egyvelegével találkozunk. Illatában távolról vanília, közelről likőrök intenzív illata érződik, nedvességre inkább száraz, s a közepesen széles vágatú dohány mellett sok apródohányt is találunk, ami megkönnyíti a meggyújtását. Egy Capitol apple bent pipából kóstoltam, amelyben Emuri aktívszenes szűrő is volt.

Eleje: Mivel rengeteg negatív véleményt olvastam erről a dohányról, önvédelemből – szokásomtól eltérően – aktívszenes szűrővel kóstolom. Így az első szippantások kifejezetten lágy, semleges alapot adnak az elemzésnek. Az első benyomások animális jegyek: inkább állati, mint növényi eredetű a füst jellege. A Virginia agresszivitása a szűrőn keresztül nem érvényesül, még az orr belső nyálkahártyája is épen marad a mély-orr tesztnél. Az első harmad végére a füst jellege kifejezetten vaníliássá válik, az égő egérszőr-illat eltűnik.

Közepe: Az enyhe ízek és illatok jegyében folytatódik a csendes nyugodt égés, semmi zavarót nem érzek benne, nincs agyonillatosítva, vegyszereknek nyomuk sincs. Amitől féltem, nem érkezik. Az égés visszafogott, a tömőfával néha győzködni kell a parazsat, de legalább nem melegszik túl. Jelentkezik a Virginia savassága némi csipkelődéssel a szájüregben, de olyan szerényen, hogy talán nem is kellett volna említenem.

Vége: A harmadik harmadra felüti a fejét a likőrös jelleg (ami a gyújtatlan dohány illatát jellemezte), és elkezdődik a végjáték a kesernyés kátrányízekkel, enyhe csalódottsággal. Ez mindkét irányban érződik: sem a borzasztó, sem a jó tulajdonságait nem találtam meg a keveréknek. Nem tudok mennydörögni a Cavendish technológia ellen, mert semmi kivetnivaló nem történt általa. Nincs túltolt aromásítás, semmi kémia, nincs indokolatlan eleme a keveréknek, nem is hevül túl, némi noszogatásra újragyújtás nélkül végigég.

Ez a dohány mindig szerepelt a kínálatomban, ám emlékezetem szerint jó három éve biztosan nem adtam el belőle egy csomaggal sem. Pedig nem egy rossz aromatik. Leginkább a kellemetlen tulajdonságok hiányával írható le, ami bizony érdem! Volt szerencsém kóstolni méregdrága aromatik ritkaságot, ami ennél sokkal rosszabb volt. Ajánlhatom hát mindazoknak, akik csalódtak már pipadohányban, kedvelik az aromatikokat, vagy egyszerűen csak kezdők: ezen meg tudják tanulni a megfelelő tömést és tömőfahasználatot. De szűrőt mindenképpen használjanak hozzá.

Mac Baren Classic Loose Cut

Égési tulajdonságok: Nagy parázzsal könnyedén ég, de agresszív. Kis parázzsal viszont könnyen bealszik. Az újragyújtást jutalmazza.

Room note: Kifejezetten „hű, de jó” illat.

Erősség (1–5): 2.

Hamu: Nagyon világos, nagy mennyiségű.

A dohány különféle színű Virginiák keveréke, jelentős mennyiségű Cavendish-sel. Illata vaníliás, s visszafogottan likőrös. Nedvességre inkább száraz, s a csomagban nagyon kevés apródohányt találunk, megkímélt vágattal van dolgunk. Egy szűrőtlen billiard tajtékpipából kóstoltam.

Eleje: A gyújtáskor dohány- és rőzseillat okoz meglepetést. Bízván a Mac Baren technológiájában és minőségében, eleve szűrő nélkül bátorkodtam nekikezdeni ennek a dohánynak. Nem is bántam meg: aromatiktól szokatlan módon dohányillatokkal lepett meg. Az égő nyárfagallyak füstje sokáig kísért, szokatlan bár, de nem kellemetlen. A mély-orr teszttel rendesen kisavazza az orrüreget, de nem mar, és tiszta illatú. Egészen jó minőségű Virginiák füstje adja az alapillatot, amire egy árnyalatnyi vanília telepszik, igazán szerényen.

Közepe: A második harmad már határozottan a Virginiáról szól, karakteres savassága bele-bele mar az ember nyelvébe figyelmeztetvén, hogy vegyen vissza a füst mennyiségéből, mert nem lesz jó vége. A meditatív füstölgést viszont nemes karamell- és mézillatokkal jutalmazza. A fás illatokon túllendültünk, ezt a szakaszt kifejezetten a dohány uralja. Ebben a kategóriában kifejezetten jó dohány, azaz kiérlelt Virginia, enyhén gyantás jelleggel. Nem tudom máshogy leírni: szakmai elégedettség tölt el. Igazán profin rakták össze ezt a keveréket.

Vége: A harmadik harmad egyszerre válik komolyabbá és üresebbé. Az ízek komolyodnak a kátrányoktól, a karamell elül, a méz még marad, a vanília kitart, az illatok viszont enyhülnek. Elrévülök: pipázó őseink ilyen illatokat nem érezhettek, ez a keverék csak a modern technológia terméke lehet. Szerencsére alkotói nem dobták le a láncot, de mindent kihoztak a rendelkezésükre álló dohányokból, amit lehetett: eleganciát, harmóniát, különleges hatásokat mindennemű mesterkéltség látszata nélkül. Bevallom, egyszer újra kellett gyújtanom, amire visszatért a különleges fás illat, és ez a végére valami meghitt bizonyosságot sugall: az elején nem véletlenül érződött, ez tudatosan és jó ízléssel került bele.

Összességében fiatalos, elegáns, magas szakmai igényességgel összeállított keverék. Elismerésem az alkotóknak. Meglepetés volt számomra, mivel most először találkoztam vele. Meglep, hogy kategóriájában nem fogy olyan ütemben, mint ahogy a minősége alapján várható volna. Bárki számára ajánlható, aki nem idegenkedik a vaníliától. Szakmailag mindenesetre nincs benne semmi kifogásolható.

Nyitóképünk illusztráció (Fotó: Joshua Bartell / Unsplash)

A cikk a Tobacco 2022/11-es számában jelent meg.