Amint arról múlt héten beszámoltunk, Rishi Sunak brit konzervatív miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya azt tervezi, korosztályos dohányvásárlási tilalmat vezet be, amelynek értelmében a jelenleg 14 évesek és az utánuk születettek soha nem vásárolhatnak majd legálisan dohánytermékeket.

Annak ellenére, hogy a jelenleg ellenzéki, de a kormányzó Konzervatív Pártnál népszerűbb Munkáspárt feltehetően támogatja majd a tilalmi törvényjavaslatot a brit alsóházban, a dohányzók jogaiért küzdő csoportok, valamint egyes konzervatív véleményformálók is aggályaiknak adtak hangot. „A tiltás nem működik. Aki dohányozni akar, az külföldről vagy illegális források révén fog dohányt vásárolni” – mondta például Simon Clark, a dohányzójogi Forest igazgatója.

Dohányzási apartheidet kiáltott a volt miniszterelnök

Rishi Sunak egyik elődje és egykori párttársa, Boris Johnson exkormányfő keményen kritizálta a jelenlegi miniszterelnököt a Daily Mail bulvárlapban megjelent cikkében. Johnson – aki tavaly szeptemberben mondott le kormányfői, és idén nyáron alsóházi képviselői székéről – hatásvadász cikkében egyebek között így fogalmazott:

„Hogy érezné magát, ha a rendőrök nem tudnának kiérkezni egy betöréses lopás miatt, mert túlságosan elfoglaltak lennének, hogy megpróbáljanak felszámolni egy olyan emberi tevékenységet, amely a Tudor-kor óta a mindennapi élet elfogadott része Nagy-Britanniában? Azt hiszem, eléggé felháborodna, ha nem is érezné magát kifejezetten dühösnek. De úgy tűnik, hogy errefelé tartunk. Komolyan azt javasoljuk, hogy kérjük meg a rendőrségünket, hogy vonja el az idejét és erőforrásait az összes többi prioritástól – késes bűncselekmények, szexuális erőszak, megyei drogbandák –, és összpontosítson a dohányzás országos tilalmának jogi végrehajtására. Azt javasoljuk, hogy a hétköznapi viselkedés egy újabb fajtáját kriminalizáljuk, és nem gondolunk a következményekre azok számára, akiknek ezt meg kell valósítaniuk”.

Boris Johnson egy további gyakorlati problémára is rámutatott cikkében. Mint írja, a tervezet szerint 2027-től, amikor a dohányvásárlási alsó korhatár elkezd emelkedni, jogi értelemben különbséget kell majd tenni a 2009. január 1-je előtt és után születettek között.

„Ez egy dohányzási apartheid, amely életük végéig érvényben marad. Míg az egyik gyermek élete végéig szabadon dohányozhat, mint egy gyárkémény, addig az egy nappal később született haverja bűnözőnek számít majd, ha ugyanígy tesz”

– írta cikkében Boris Johnson, aki nem érti, a gyakorlatban hogyan fogják végrehajtani a korosztályos dohányvásárlási tilalmat. „Az üzleteknek személyi igazolványt kell majd kérniük a középkorú vásárlóktól, hogy igazolják, valóban 2009. január 1-je előtt születtek? És hogyan fogjuk ellenőrizni az elkövetkező évtizedekben, hogy A nem B-nek vásárol cigarettát? Üzleteinket jelenleg a bolti lopások járványa sújtja – amivel szemben a rendőrség azt mondja, hogy semmit sem tud tenni. Hogyan fognak megbirkózni a korosztályos dohányvásárlási tilalommal, amelynek értelmében le kell tartóztatniuk egy 20 éves dohányost, de békén kell hagyniuk a 21 éves nővérét? Milyen büntetéseket fogunk kiszabni? Pénzbírságot? Mi lesz, ha nem hajlandóak fizetni?” – sorolta az exkormányfő a javaslattal kapcsolatos aggályait.

„Igen, emberek, ha ennek a tervnek egyáltalán van értelme, akkor logikusan azt kell jelentenie, hogy hajlandóak vagyunk az ismétlődő és javíthatatlan törvényszegőket börtönbe küldeni – a dohányzásért! Képzeljék el, hogy éreznék magukat, ha kétségbeesetten várnának igazságot a bíróságtól – például egy nemi erőszak áldozataként, vagy a sok ezer másik közül, akiknek végtelen késedelemmel kell szembenézniük –, és tudnák, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszert ilyen nevetséges apróságokkal terhelik; nem csak azokkal, akik nem hajlandók fizetni a tévéadójukat, hanem azokkal is, akik egyszerűen nem hajlandók engedelmeskedni a kormánynak, és születési dátumuktól függetlenül továbbra is cigarettáznak. (…) Az egész dolog számomra őrültségnek tűnik”

– zárta szavait Boris Johnson, aki lényegében amiatt kényszerült lemondani miniszterelnöki pozíciójáról, mert sorozatos botrányokba keveredett (például a Covid-lezárások idején bulit tartott a Downing Street 10-ben), s bebizonyosodott, hogy több alkalommal is hazudott a brit Alsóház képviselőinek.

Sokat veszítenek, de keveset kapnak cserébe?

A Sunak-kormánnyal szemben sokszor kritikát megfogalmazó brit konzervatív közéleti napilap, a The Daily Telegraph hasábjain Christopher Howse író jegyzett véleménycikket, amelyben ugyan meg sem említette Rishi Sunakot vagy a korosztályos dohányvásárlási tilalmat, egyértelműen utóbbival kapcsolatban fejezte ki az aggályait. „Dohányzás nélkül Nagy-Britannia sokat veszít, és keveset kap cserébe” című cikkében azt írja, számára a dohányzás a film noirhoz kötődik igazán, s sorolja a dohányos filmsztárokat, valamint egyéb dohányzással kapcsolatos kulturális utalásokat.

„(…) mint minden más Nagy-Britanniában, a dohányzás is osztály-jellegű volt. (…) A politikai elit volt az, amelynek látása túlságosan elhomályosult ahhoz, hogy megértse a kimondatlan tényeket. Ez 2004-ben vált világossá, amikor Tony Blair be akarta tiltani a dohányzást a nyilvános helyeken. »Csak annyit mondok, hogy vigyázzanak, kérem, vigyázzanak, hogy ne patronizáljuk az embereket« – mondta az egészségügyi minisztere, John Reid. »Ahogy édesanyám mondaná« – magyarázta – »az alacsonyabb társadalmi-gazdasági kategóriákból származó embereknek nagyon kevés örömük van az életben, és ezek közül az egyiknek a dohányzást tartják«. Gondoljunk csak bele: egy egészségügyi miniszter, aki kételkedni merészel abban, hogy bölcs dolog-e utasítani az embereket a dohányzás abbahagyására. (…) Az »alacsonyabb társadalmi-gazdasági kategóriákból« származó emberekkel kapcsolatban talán azt sugallta, hogy a dohányzás a szegénységgel, a gyakran szörnyű otthoni körülményekkel és az állami főnökösködéssel szembeni dac kifejezése volt”

– fogalmazott cikkében Howse, aki felidézte azt is, hogy a cigaretták csomagolásai művésziek voltak, mielőtt egészségvédelmi figyelmeztető képekkel pakolták volna tele azokat.

„(…) egy közönséges borosüveg címkével egy szép dolog, és ugyanolyan okból szép, mint egy jól elkészített hamutartó, pipa, cigarettatárca vagy dohányzó sapka. Ezek az emberi élet részei. »Ne legyen semmi olyan a házatokban, amiről nem tudjátok, hogy hasznos, vagy nem hiszitek, hogy szép« – buzdította William Morris 1880-ban a művészeket és kézműveseket. Egy kenyértartó, egy kávéscsésze, egy dugóhúzó vagy egy hamutartó könnyen elfér az ilyen házakban. Sokkal nehezebb békés helyet adni egy dobozos meggyfröccsnek, egy áfonyás rágógumi ízű nikotinos e-cigaretta töltőfolyadéknak (egy körömlakkos flakonhoz hasonló kiszerelésben) vagy egy zsúfolt elektronikus eszközre letöltött pártkonferencia-videónak. A cigaretta eltűnésével sokat veszítünk és cserébe keveset kapunk”

– zárta cikkét a brit író.

Orwellt és Huxley-t idézi

A skót konzervatív, brexitpárti Brian Monteith a The Scotsman hasábjain kritizálta Rishi Sunakot a tilalom miatt.

„Mit szívott Rishi Sunak? Első miniszterelnökként tartott konzervatív pártkongresszusi beszédével okot adott arra, hogy azt higgyük, valami tudatmódosító szert fogyasztott. Ahelyett, hogy pártját a hatalomban maradásért folytatott egységes kampányba tömörítette volna, újabb vitákat szított, amelyek felvetik az egzisztenciális kérdést, hogy »valójában mire való a tory párt«. Mindössze őszinte konzervatív hitvallást kellett volna mutatnia, egységre kellett volna szólítania, és támadást kellett volna indítania a Munkáspárt ellen, ám legfőbb politikai bejelentése mégis az volt, hogy megkérdőjelezte pártja elkötelezettségét az egyéni szabadság és a személyes felelősségvállalás mellett – mindkettő alapvető érték, amelyek feladása még több korábbi és potenciális támogatót fog kiábrándítani. Ezzel Sunak továbbra is a konzervatívok létjogosultságát és minden gyakorlati ajánlatát szalámizza”

– véli Monteith, aki korábbab a skót parlamentben és az Európai Parlamentben is dolgozott képviselőként. Szerinte a korosztályos dohányvásárlási tilalom

„olyan ötlet, amely inkább George Orwell 1984 című művéből vagy Huxley Szép új világából származik, mint bármelyik konzervatív kiáltványból”.

Az expolitikus – aki úgy kampányolt a brexit mellett, hogy egyébként Dél-Franciaországban él – úgy gondolja, hogy a tilalommal a feketepiac, s a szervezett bűnözés erősödik majd.

„A közpolitikai lépés drága logisztikai és biztonsági rémálommá fog válni, és olyan szűkös forrásokat von el, amelyeket jobban fel lehetne használni az egészségügyi kezelésekre. A kannabisz árusítása mindenki számára tilos, mégis érezzük a szagát az utcákon – a dohány ugyanezt az utat fogja járni, és a gyerekek ugyanúgy hozzá fognak férni”

– vélekedik Brian Monteith, aki szerint a betartatáshoz kapcsolódóan eltörlik majd a készpénzes fizetést, s a dohánytermékek vásárlását személyi igazolvány felmutatásához kötik majd.

„Ez természetesen egy újabb lépés az egyéb életmódbeli döntések, például az alkohol, a magas cukor- és sótartalmú élelmiszerek, végül a legtöbb hús, az üzemanyagok, a nem engedélyezett kazánok és a szabadon választott utazások betiltása vagy megszabása felé. Sunak most még csak az amúgy is csökkenő számú dohányosokat érintő szabályokat hoz, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy az, hogy ellenőrizni tudjuk az emberek költéseit, vonzani fogja a jövőbeli politikusokat, hogy másokat érintő szabályokat is hozzanak”

– festett borús jövőképet a skót expolitikus.

„Mindent egybevetve, Sunak legújabb blairista politikai ajánlata – amely a közvélemény-kutatásban jól vizsgázott, gondoskodónak hangzik, de hiányzik belőle az emberi viselkedés megértése – olyan, mintha egy egykerekű biciklivel egy kábelen haladnánk át a Niagara-vízesésen. Sunak megérdemli, hogy a politikai szakadékba zuhanjon. Ha Rishi Sunak úgy véli, hogy ez a közpolitikai lépés olyan okos, olyan jó nekünk, olyan hasznos hosszú távon, akkor engedélyt kellene kérnie a királytól az általános választásokra, és most kellene az ország elé tárnia. Én a magam részéről nem támogatnám őt”

– zárta szavait Brian Monteith.

Nyitóképünk illusztráció (Forrás: Ideogram.ai)