Miután az ausztriai Engelszell kolostor utolsó négy szerzetese bejelentette, hogy elhagyja az épületet, bizonytalanná vált az utolsó megmaradt ausztriai trappista sörfőzde jövője – írta még május közepén az Inside Beer.
Ekkor jelentette be Dom Bernardus Peeters főapát az utolsó német nyelvű férfi kolostor bezárását. A ciszterci trappista rend most „megfelelő, lehetőleg katolikus” megoldást keres a templom és a többi épület, valamint a sör- és likőrgyártás számára.
Az Engelszell kolostor 2012 óta főz sört, méghozzá a 30 kilométerre fekvő Sankt Martinban található családi sörfőzde, a Hofstetten segítségével. Az elmúlt években a trappista sörfőzde saját sörfőzőmesterrel rendelkezett, és teljesen önállóan működött.
Az osztrák kolostor bezárásával mindössze kilenc sörfőzde maradt, amely hivatalos használhatja a trappista megnevezést a söreire. Ebből öt Belgiumban (Chimay, Orval, Rochefort, Westmalle és Westvleteren), a maradék négy pedig Hollandiában (La Trappe és Zundert), az Egyesült Királyságban (Tynt Meadow) és Olaszországban (Tre Fontane) működik. A Westmalle-i sörfőzdéről a közelmúltban írtunk hosszabban.
A trappisták
A ciszterciek megreformált ága, 1892-től önálló szerzetesrend. Nevük az első reformkolostorra, La Trappe-ra (Fro.) utal. A reformot 1644-ben indította el A.-J. Rancé, aki visszatért az ősi ciszterci regulához, sőt megszigorította azt. 1678-ban XI. Incétől, 1705-ben XI. Kelementől nyertek pápai jóváhagyást. Regulájukat sok támadás érte a világtól teljesen elforduló életmódjuk és a világi tudományok iránt tanúsított megvetésük miatt. Nem is terjedt el a reform mindaddig, amíg a francia forradalom szét nem szórta a trappistákat. I. Napóleon a trappistákat is eltörölte, utána azonban újjáéledtek Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és a tengeren túl is. Mint az első citeaux-i szerzetesek, a trappisták is a szeretetben és engesztelésben folyó szemlélődő élettel törekszenek a tökéletességre. A szemlélődést szolgálja a teljes hallgatás, a világtól való tökéletes elzárkózás és a közösségi élet. A szerzetesek fő feladata az ünnepélyes liturgia és az Isten jelenlétének csendjében végzett, legtöbbször mezőgazdasági munka. Növendékeik az alapképzésüket Rómában kapják meg. A létfenntartáshoz szükséges munkában minden rendtag részt vesz. Ruhájuk: fehér habitus, fekete skapuláré, bőröv és fekete kukulla. Az ősi szerzetesi hagyománynak megfelelően húst sohasem esznek. (Magyar Katolikus Lexikon)
