A dohányipari vállalatok, lobbistáik és az ausztrál politika közötti kapcsolatok megértése „olyan volt, mint egy bonyolult, 5000 darabos kirakós játék, amelyben sok hiányzó vagy színtelen darab van” – mondta a The Guardiannek Melissa Jones, a Cancer Council NSW kutatója.

A több hónapig tartó kutatásuk során Jones és kollégái megállapították, hogy a dohányipari cégek lobbistáinak csaknem fele (48%) a dohányipari munkavégzésük előtt vagy után állami, területi vagy szövetségi kormányzati pozíciót töltött be.

A Sydney-i Egyetem dohányzás-ellenőrzési szakértője, Dr. Christina Watts által vezetett kutatás – amelyben Jones társszerzőként vett részt – az első Ausztráliában, amely szisztematikusan vizsgálja a dohánylobbizás „forgóajtó” taktikáját. „Forgóajtónak” nevezik, amikor a korábbi politikai alkalmazottak a dohányipari vállalatoknak vagy a nevükben eljáró lobbicsoportoknak dolgoznak tovább, kihasználva a kormányzatra és az iparra vonatkozó belsős ismereteiket, hogy befolyást gyakoroljanak az egészségpolitikára.

A Public Health Research and Practice című folyóiratban múlt csütörtökön közzétett tanulmány erősebb átláthatóságra és felügyeleti jogszabályokra szólít fel a dohányipar politikai befolyásának megszüntetése érdekében.

„A forgóajtó az állam foglyul ejtésének egyik legalattomosabb formája és a demokráciát fenyegető komoly veszély. Ez egy olyan rendszer, amely kedvez a magán, profitorientált és egészségtelen iparágaknak, amelyek megpróbálják visszaszorítani az erősebb szabályozást és aláásni a bizonyítékokon alapuló közegészségügyi politikát”

– fogalmazott Jones. A kutató szerint a korábban a kormánynak dolgozó, harmadik féltől származó lobbisták alkalmazása „kritikus eszköz” a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye egyik cikkének megkerülésére, amely felszólítja a kormányokat, hogy védjék meg a politikai döntéshozatalt az ipar beavatkozásától.

„Sok-sok lyuk tátong a rendelkezésre álló nyilvános átláthatósági adatokban, és hónapokig tartott, amíg a jelenlegi és korábbi szövetségi és állami lobbista-nyilvántartásokat a LinkedIn-profilokkal és a médiában megjelent cikkekkel összevetettük, hogy megállapítsuk, ki lépett át a forgóajtón”

– mondta Jones.

„Kanadában a kormánynak való munkavégzés utáni türelmi idő öt év – szemben az ausztrál 12-24 hónapos időszakkal – és a rendszerüket egy független szabályozó felügyeli és hajtja végre, amely jogosult szigorú büntetéseket alkalmazni a jogsértések esetén. Az USA-ban a lobbisták akár börtönbe is kerülhetnek, ha semmibe veszik a lobbitörvényeket”

– ismertette a kutató a nemzetközi példákat. Ez alatt az időszak alatt a korábbi kormányzati alkalmazottak nem léphetnek munkába például olyan minisztériumban, szervezetben, testületben, bizottságban, bíróságon vagy közszektorbeli szervezetnél, amellyel korábban kapcsolatban álltak. Írország szigorú lobbitörvényei előírják, hogy „minden magas rangú köztisztviselővel való találkozót, valamint a politika befolyásolására irányuló leveleket, e-maileket vagy tweeteket” nyilvánosságra kell hozni.

Az ausztrál szövetségi törvények nem írják elő a találkozók vagy a levelezések közzétételét, és a törvények az egyes szövetségi államok és területek között is eltérőek. Amikor Mark Butler egészségügyi miniszter május elején átfogó reformokat jelentett be az e-cigarettázással kapcsolatban, elmondta, hogy a dohány- és e-cigi lobbicsoportok befolyása a politikusokra sikeresen megakadályozták elődje, Greg Hunt kísérletét az e-cigaretta importjának betiltására vonatkozó 2020-as tervének megvalósítását.