Serena Palmer vezetői coachként, íróként és tanácsadóként dolgozik, és saját bőrén tapasztalta meg, milyen hatással van az alkohol a szakmai és a magánéletre – írja személyes tapasztalatairól szóló cikkében a HR News oldalán.

Így fogalmazott:

„Sokáig mesterien játszottam a kettős szerepet. Nappal sikeres vezetőként dolgoztam, éjszaka pedig egyre mélyebbre süllyedtem az alkohol fogságában. Óriási különbséget jelent, ha egy munkahelyen biztonságban érezheted magad, ha szóba akarod hozni az alkohollal való viszonyodat – vagy ha a segítség könnyen elérhető. Ez segíthet abban, hogy az érintettek minél előbb kérjenek támogatást.”

Az őszinteség szerepe

Palmer szerint a nyílt beszélgetés az első lépés. Ha a vezetők őszintén beszélnek a függőségről, azzal példát mutatnak, és lebontják a szégyenérzetet. Szerinte fontos meghívni olyan embereket is, akik már túljutottak a nehéz időszakon, hogy megosszák a történetüket. Az ilyen történetek segíthetnek abban, hogy a függőség ne legyen tabu, és mások is merjenek segítséget kérni. Emellett érdemes lehet olyan coachingba is fektetni, amely támogatja a tudatosságot, az empátiát és a hosszú távú kulturális változást a munkahelyeken.

Palmer felhívja a figyelmet arra is, hogy sokan máig nem értik pontosan, mit jelent az alkoholizmus. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az nem lehet alkoholista, aki rendesen dolgozik, míg mások úgy vélik, csak bizonyos társadalmi csoportokat érint a probléma. Ezek a tévhitek megnehezítik, hogy az érintettek felismerjék a saját helyzetüket, és mások sem feltétlenül veszik észre a jeleket. A szervezetek felelőssége, hogy ezeket a tévképzeteket lebontsák, és olyan oktatást adjanak, amely a függőség valóságát mutatja meg.

Ne rejtsük el a segítségnyújtás lehetőségét

Sok cégnél a dolgozói segélyprogramok ugyan tartalmaznak függőséggel kapcsolatos lehetőségeket, de ezek gyakran háttérbe szorulnak. Palmer szerint az alkoholproblémákat érdemes láthatóan beépíteni a mentális jólléti kezdeményezésekbe. Úgy véli, egyértelműen jelezni kell, milyen segítség elérhető, erről beszélni kell a mentális egészséget népszerűsítő kampányokban, és a belső kommunikációban is meg kell jeleníteni a témát. Fontos az is, hogy a HR-eseket és a vezetőket megtanítsák felismerni a problémát, és tudják, hogyan beszéljenek erről diszkréten és együttérzően.

Egyes cégek az illemhelyek ajtajára teszik ki a „Szenvedsz a függőségtől?” típusú plakátokat. Bár az üzenet fontos, a helyszín azt sugallja, hogy ez a téma szégyellnivaló. Ez visszatartó erő lehet azoknak, akik már eleve úgy érzik, hogy szégyenkezniük kell. Palmer szerint jobb megoldás, ha ezek a plakátok a közös terekben – például konyhában vagy pihenőhelyeken – kapnak helyet. Ezek olyan helyszínek, ahol mindenki gyakran megfordul.

A vezetők szerepe: felismerni, nem megoldani

A vezetőknek szerepük van abban is, hogy olyan munkahelyi kultúrát alakítsanak ki, amely támogatja a felépülést. Ugyanakkor fontos, hogy ne próbálják „megjavítani” az érintettet. Inkább figyeljenek a viselkedésbeli és teljesítménybeli jelekre – például gyakoribb hiányzás, hangulatváltozások, romló teljesítmény –, és tudják, hová irányíthatják a kollégát. A képzésnek ki kell térnie arra is, hogy hogyan lehet a megfelelő belső vagy külső támogatást ajánlani.

Palmer szerint

„a függőség nem csak egyéni probléma – ez egy járvány a munkahelyeken. Rengeteg vezető egyszerűen kiégésként írja le azt, ami valójában az alkoholproblémából fakad. A vállalatoknak itt van lehetőségük igazán hatni: olyan elfogadó, ítéletmentes munkahelyeket teremthetnek, ahol az emberek mernek segítséget kérni.”

Nyitóképünk illusztráció (Forrás: maxvector / Freepik)